Csontváry és a Tátra
A Sáros vármegyében található Kisszebenben született az egyik legnevesebb magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919). Ifjúkorában gyógyszerészsegéd volt Iglón, és csak viszonylag későn, negyvenes éveiben, a természet tanulmányozása révén érett festővé. Ifjúkorának nagy élménye volt a Tátra – itt gyógyult fel egyetemistaként szerzett betegségéből, itt érte az isteni megvilágosodás, s itt kezdett el rajzolni is. Amikor 1880. október 13-án egy mitikus belső hang a festőpályára kényszerítette, már a megalkotandó nagy mű igézetében élt.
Keleti Gusztávnak címzett, 1881. február 3-án keltezett levelében megírta, hogy megpróbálta lerajzolni a Tátrát, és ekkor körvonalazódott benne, hogy minek a megfestésére hivatott: „...legközelebb szeretném a Kárpátok hosszú láncát papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s minden sziklafolt határozott kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban a napsugarak általi megvilágításnál látható, s ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor – amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel, s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak – lefesteni.”
Csontváry eredendően vonzódott a természet monstrumaihoz. Magas hegyek, félelmetes vízesések, tüzes vulkánok igézték meg képzeletét. 1900-tól kezdve mind többször kereste fel a Tátrát, 1902 nyarát is a Magas Tátrában töltötte: „...A nyarat a Magas-Tátrában töltöttem, s a Tarajkán, a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a középormon levő eleven sziklák világítása és a mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám”. 1903 nyarán ismét a Tátrában járt: „…kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem elégített ki”. Keserűen meg kellett állapítania, hogy „…a nagy, monumentális feladatra még gyenge voltam”.
A XX. század első évtizedében hatalmas méretű képek sorát festette, mint pl. az expresszív, energiáktól feszülő „Nagy Tarpatak völgye a Tátrában” című festményt, melyet 1904-ben kezdett el festeni, majd a következő évben, egy keleti utazást követően fejezett be. A monumentális kép megfestése előtt Csontváry hosszasan tanulmányozta a völgy környezetét, éveken keresztül több alkalommal felkereste a völgyet, és minden esetben lenyűgözve állt a természet eme szépsége előtt. Csapongó stílusban megírt Önéletrajzában így ír erről: „… csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb természet zenéjét”. Végül annyira beleivódott emlékezetébe a völgy képe, hogy vázlatok nélkül, egyből nagy vászonra festette meg. A 236 x 400 cm nagyságú olajfestmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.
http://www.magas-tatra.info/2011/11/csontvary-es-tatra.html
