Volt már, hogy...?
Persze mondhatnám, hogy madár voltam álmomban, de az a helyzet, hogy tegnap kicsit elgondolkoztam azon, miért is teszek fel homályos fotókat a netre.
Eszembe jutott a fiam úszóedzője, aki egyszer, mikor Szid és barátnője késve érkezett az órára, odahívta őket maga elé. Egy darabig nézték egymást, a két vékonyka, tündérszemű gyerek, meg az edző a síppal a nyakában, aztán a Feri bácsi türelmesen megkérdezte: - Volt már, hogy köszöntetek?
Azaz, elmúlt már a a megfelelő pillanat vagy meg sem történt? Az ember nem mondhatja egy buszvezetőnek, hogy megállj, itt az a tér és ez az időpillanat, amikor a táj megmutatkozik a fényben, úgy ahogy még sose láttuk. A varázslat elszállna, mire megállnánk. De szerencsére mindig jön egy másik. Így aztán készítem tovább a hol homályos, hol váratlanul éles röpképeimet. Minden rosszban van valami jó.
